
És, újra itt vagyok! Jajj, hát annyira szerencsétlenek vagyunk. Persze, hogy nem sikerült időben odaérni, és átvenni a jegyeket... xD Vagyis hát odaérni odaértünk, de nem találtuk a Lillát, és persze egyikünk telefonján sem volt pénz. Aztán persze előkerült, viszont addigra már eladták a jegyeinket... -.- De szerencsére még volt máshol, mondjuk a Balázs előttünk ült egy sorral, de hát valakinek áldozatot kell hozni. :D A film nekem tetszett, igazából jobban mint az első... aztán ebben lehet közrejátszott a félmeztelen Jacob, de hát naa. :D Amúgy hosszú, közben még a mosdóba is ki kellett mennünk, pedig én sosem szoktam film közben. ^^" Kittus teljesen oda volt meg vissza, de hát mondjuk nem csodálom... hiszen fanatikus. :D

Jah, igen... ez nem ide tartozik, de leírom. Ha esetleg olvassa, akkor pontosan tudni fogja, hogy neki szól.Igen neked. Ha már voltál olyan kedves és szántál rám pár sort a blogodban, akkor viszonzom neked, rendben? ^^ Tulajdonképpen csodálkoztam rajta, hogy rögtön én voltam a második akiről írtál, csak tudod a lényeget, amit annyiszor kérdeztem ott sem írtad le. Elég ha én tudom? Honnan tudjam? Nem emlékszel, hányszor kérdeztem meg, hogy mi a bajod? Mennyiszer mondtam, hogy beszéljük meg! Erre te álltalában leoltottál, mondtál valami olyasmit, hogy ennyi, és leléptél msn-ről, ahelyett, hogy normálisan megbeszéltük volna. Mikor próbáltam megmagyarázni, hogy tulajdonképpen hol van a probléma, csak össze-vissza magyaráztál, volt, hogy olyan dolgokról aminek tulajdonképpen semmi köze sem volt ahhoz, ami nekem rosszul esett. Előástad az apró kis sérelmeidet amiken tulajdonképpen már rég túlléptünk... Persze amikor veszekszünk nem számít... Ugye egyszerűbb egymás fejéhez vágni a dologtól teljesen eltérő ezeréves problémákat? Ezt én is tudom... Mondtam hülyeségeket, de nem tudtam veled megértetni amit akartam. Nem igazán tudom, hogy tényleg nem értetted, vagy csak nem akartad érteni... hiszen a végén amikor már tényleg nem tudtam mit kezdeni, nyíltan elmondtam, hogy mi a probléma: Én örülök a boldogságodnak, talán én örültem neki legjobban... de ahogy jött neked ez a dolog engem/minket (de most csak a saját nevemben akarok beszélni) teljesen elfelejtettél, kizártál mindenből, szinte nem is beszéltünk. Bármit kérdeztem te nem válaszoltál, többet nem beszéltél meg velem dolgokat. Mikor ezt észrevettem én még mindig elmondtam neked mindent... amúgy megsúgom neked, hogy még mindig azok közé tartozol akik talán a legtöbbet tudják rólam. És akkor nekem ne lenne szükségem rád? Már hogyne lett volna szükségem arra, aki a titkaim egy részét őrzi, és sokáig mindig meghallgatott? Persze akkor te már semmit sem mondtál el nekem. Erre azzal jöttél, hogy neked milyen rosszul esik, hogy én már csak msn-en mondom el neked a dolgokat, és nem hívlak fel mint régen. Miért te felhívtál? Hát, persze, hogy nem. De te még msn-en sem mondtál semmit. Össze-vissza védekeztél, és megvádoltál mindenfélével. De az esett a legrosszabbul, hogy nincs szükségem rád. Csak tudod ebből pont az szűrődik le, hogy neked nincs rám szükséged. Miért nem mondtad ki nyíltan? Tulajdonképpen lecseréltél, lett más és én már nem voltam jó. Ennyire egyszerű, és szörnyen átlátszó az egész. Mert átláttam rajta... másfél év alatt azt hiszem sikerült téged kiismernem annyira, hogy átlássak ezen. Csak tudod... nem igazán értem, hogy miért nem tudtad összeegyeztetni a kettőt. Tudod az aranyközépút. Megpróbálsz mindenkire egyformán figyelni. Mert ne haragudj, de nem tudom elhinni, hogy két hónap alatt ne lett volna egy szabad napod sem... főleg, hogy azért mégsem a szomszédban lakok... Én nem olyannak ismertelek meg aki elhanyagolja a régi barátait, sőt elfelejti őket. Mielőtt végleg összevesztünk volna a... nem tudom min... hiszen azt nem értem, hogy tulajdonképpen mi volt a TE problémád. Bár ha jól sejtem az, hogy ezt meg mertem említeni, hogy mertem szólni, hogy "hééé, nem látod, hogy baj van, és ezen változtatni kéne?". Erre te folyton azt mondtad, hogy eleged van abból, hogy folyton lebasznuk... Ez egyik sem lebaszás volt... csak próbáltuk felnyitni a szemed. Vedd már észre, hogy tulajdonképpen le se szartál minket. Próbáltunk beszélni veled. De tudod, mindez csak azért volt, mert én fontosnak hittem a barátságunkat. Nekem az volt. Aztán még myvipen is kitöröltél az ismerőseid közül... miért is? Sőt panaszkodsz is, hiszen az osztálytársad - aki tulajdonképpen nem is ismer - szintén kitörölt. Olyannak szidsz aki nem is tud rólam semmit? Hogy tudna ő megitélni csak pár mondat alapján? De legyen... miatta biztos nem törik össze a szívem. :D Én tök úgy éreztem, hogy te választottál... mintha köteles lettél volna dönteni köztem és a többi barátod között... mert neked így az egész már nem fér bele. Erre csak azt tudom mondani, hogy hátjó. Hmm... azt hiszem ez hosszúra sikerült. De hát ismersz, mindig is sokat beszéltem, és pszchihoanalizáltam. Ez van. Látod... ez nem változott. :D